Valóban meg kell akadályozni Trumpot, hogy megírja az emlékiratait?

A távozó amerikai elnökök kötetei mindig bestsellerré váltak, s ez volt az oka annak, hogy a kiadók versengtek a lehetőségért. Mikor Obama hagyta el a Fehér Házat, rekordösszegű, több mint 60 millió dolláros szerződést írt alá a Penguin Random House-zal.

Donald Trump esetleges elnöki emlékiratairól már régen vita folyik az USA-ban, miközben 100 milliós szerződésről szólnak a hírek. Azonban olyanok is vannak, akik még a létjogosultságát is kétségbe vonják egy ilyen kötetnek. Egy nyílt levél is kering, melyben arra figyelmeztetik a kiadókat, hogy ne kínáljanak Trumpnak és adminisztrációjának kiadói szerződést.

A kezdeményezés Barry Lyga nevéhez fűződik, és már több mint 500 szerző, szerkesztő, kiadó és irodalmi ügynök aláírta. „Szeretjük a könyvkiadást, de őszintének kell lennünk – országunk részben azért is tart ott, ahol épp tart, mert a kiadókat a pénz és felületes emberek hírneve vezérelte” – olvasható a levélben. Továbbá szerintük aki államcsínyt ösztönzött vagy támogatott, attól meg kellene vonni a lehetőséget, hogy nézeteit terjessze, amiért még busás honoráriumot is kapna.

Gerevich András költő szerint „természetesen semmi nem akadályozza vagy nem akadályozhatja meg Trumpot, hogy megírja az emlékiratait, azaz egy írónak tollba mondja. Fontos történelmi dokumentum lenne, sokat tanulhatnánk arról a típusú politikai gondolkozásról is, amit képvisel, amikor összevetjük, mi történt, mit mondanak mások, és hogyan értelmezi ő maga a konkrét tényeket és eseményeket.”

Michal Hvorecký szlovák író a Sme számára fejtette ki véleményét, szerinte a tiltakozás inkább csak felhecceli a volt elnököt, semmint megállítaná – az establishment áldozatának fogja beállítani magát. „A papír mindent elbír. Trump elnök hazugságait is.”

Hvorecký úgy véli, az emlékirat nem csupán pamflett volna arról, hogy miként lehet adócsalást elkövetni és meggazdagodni. Hanem a szélsőjobb manifesztumaként is működne, melyet Trump ideológiai tanácsadóinak egyike írna.

Gerevich ezzel szemben úgy fogalmaz, hogy „sokan tarthatnak attól, hogy lázító hangnemben, a tényeket meghamisító könyve szélsőséges követőinek lenne felbújtó útmutatás, viszont ehhez a közönséghez szerintem sokkal könnyebben jut el az internet különböző közösségi platformjain keresztül rövid üzenetekkel, videófelvételekkel, sőt, ha a jobboldali tévéműsorok visszatérő vendége lesz, azzal is nagyobb közönséget tud elérni és befolyásolni, mint az emlékirataival.”

Németh Zoltán költő, irodalomteoretikus úgy gondolja, „teljesen fölöslegesen írna emlékiratot Trump. Nem is várom tőle. Mert – ismerve egyéniségét, eddigi pályafutását – mi is lenne benne? Hőzöngések, féligazságok, hazugságok, önfényezés, összeesküvés-elméletek, manipuláció. Molesztálásainak leírásai? A politikusok emlékiratait, könyveit egyébként sem ők írják, hanem névtelen háttérírók, azaz fantomszerzők, ghostwriterek, és mint ilyenek, a »megbeszélt plágium« kategóriájába sorolhatók – Gérard Genette szerint. De egyébként meg csak írjon, persze. Kazincyval üzenem neki:

Béna vagy és tánczolsz, a nyelvet nem tudod és írsz;
                Szárnyad ugyan nincsen, Cserdi: de rajta! repülj.” 
(A kész irók)

Hvorecký a félelmeit is megfogalmazta, mondván: „Trump most dinasztiát szeretne teremteni. Ez a könyv bosszújának kezdete lehet.”

A dinasztia kérdését is másképp látja Gerevich András: „Felmerült több gyermekével kapcsolatban is, hogy indulnának képviselőnek, szenátornak, esetleg még elnöknek is, szerintem nekik is érdekük, hogy visszafogják az indulatait, és inkább a konzervatív többséget próbálja megszólítani, ne a Kongresszust is elfoglaló szélsőségesek sokkal periférikusabb csoportját. Ha lesz emlékirata, valószínűleg egy csapat nagyon tudatosan fogja megírni, el tudom képzelni, hogy Bannon és kollegái lennének a »szellemírók«, akik nagyon tudatosan építenék fel a múltat. Trump elnöki éveiről, szellemiségéről, politikájáról eddig is rengeteg pozitív hangvételű, támogató könyv jelent meg, ezekből ezután sem lesz hiány, attól függetlenül, hogy a sajátja köztük lesz-e, vagy csak mindenki másé, aki mellette, alatta, vele töltötte az elmúlt négy évet.”