Milyen hatással van a gyerekekre a távoktatás?

A színház- és drámapedagógiával foglalkozó, dunaszerdahelyi székhelyű Vekker Műhely a járvány óta online működésre tért át. Az iskolák bezárásával a korábbi életterükből kiszakadt gyerekeknek így továbbra is lehetőségük van arra, hogy segítségükkel más formákban ugyan, de átéljék a közösséghez tartozás érzését, a közös gondolkodás és alkotás élményét. A Vekker az óvodás korosztálytól a középiskolásokig kínál különböző online foglalkozásokat, ezek közül a legújabb Siv Widerberg svéd költő versére épülő, „Ami a szívedet nyomja” című programjuk.

Az új helyzet kihívásairól Kuklis Katalint, a Vekker Műhely tagját kérdeztük.

Hogy látod, milyen hatással van a gyerekekre a távoktatás?

Többféle korosztállyal és osztályközösséggel találkozunk és gyakran felmerül bennünk a kérdés – mint ahogy valószínűleg a tanárokban is –, hogy vajon min múlik, hogy az egyik csoport aktív és nyitott, míg a másik passzív és zárt? Nyilván ennek több oka is lehet, s ez a különbség az iskolai foglalkozásokon is látszik. Ami viszont a távoktatásból eredő plusz kihívás, hogy a diák szó szerint elbújhat, kikapcsolhatja a kamerát és a mikrofont is. Másrészt az is igaz, hogy a megfelelő technikai háttér nem mindenki számára elérhető, és az is előfordul, hogy a rendszer túlterheltsége miatt a rendszergazdák kérik a gyerekeket arra, hogy kapcsolják ki a kameráikat.

De gondoljunk bele abba is, micsoda felemelő érzés egy fekete képernyőhöz, vagy egy fotóhoz beszélni tanárként, és vajon hova vezet, ha a gyerek megszokja, hogy a tanulási folyamat főként arról szól, hogy „lenémítva” hallgatja az anyagot, miközben párhuzamosan csetel, olvas, reggelizik, stb. Nem állítom, hogy ez az átlag, de tény, hogy nagyobb arányban találkoztunk szélsőséges helyzetekkel, mint az iskolai foglalkozásokon.

A foglalkozásaitok lényege az interakció, a közös cselekvés és alkotás. Hogyan működik mindez online térben?

Egymásra figyeléssel és türelemmel online is lehet jókat beszélgetni, mindig viszünk magunkkal egy-egy mondatot, gondolatot a foglalkozásokból. Sőt, azzal, hogy időnként írásban kérjük a gondolataikat, egyesek számára felszabadítóbb is lehet, mint szóban válaszolni. Olyan is előfordult, hogy egy-egy résztvevő szinte folyamatosan „beszélt hozzánk” a csetfunkción keresztül, így azonnal tudtunk reagálni és az ő ötlete, gondolata is bekerült a közösbe. Igyekeztünk úgy felépíteni az egyes foglalkozásokat, hogy az adott korosztálynak megfelelő formákat használjunk, emojik, szófelhők, szoborjátékok, prezentációk vagy éppen animáció segítségével.

A kiscsoportos munka az, ami nem tud megvalósulni az online térben, még akkor sem, ha technikailag megoldható is lenne. Mi is sokat tanultunk az online lehetőségekről, alkalmazásokról ezidő alatt és lehet azt gondolni, hogy jobb volna élőben találkozni, tanítani, de a jelenlegi helyzetet kell a lehető legjobban kezelnünk. Csak remélni tudom, hogy minden, amit most tapasztalunk, tud majd változást hozni a tantervekben is: megszűrve azt, hogy mi az, ami leginkább segíti a gyerekek tanulási folyamatát, felnőtté válását.

Tudtok segíteni a gyerekekben abban, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott életkörülményeikhez, a folyamatos bizonytalansághoz?

Arra a kérdésre, hogy milyen felismeréseket hozott számukra a 2020-as év, vagy mi az, amit pozitívumként könyvelnek el az eddigi karanténhelyzettel kapcsolatban, izgalmas válaszok érkeznek. Van, aki boldogan újságolja, hogy éppen most, az internet segítségével tett szert új barátokra, mások tudatosították, hogy mit jelent egészségesnek lenni, valaki pedig önmaga új oldalával ismerkedett meg, nevezetesen: milyen vagyok, amikor egyedül vagyok? Hiszen eddig leginkább azt az énjét ismerte, aki többet van közösségben, mint egyedül. Minden gondolatra kíváncsiak vagyunk, s ez az egyik legfontosabb küldetésünk: teret és biztonságos keretet nyújtani a szabad véleménynyilvánításra, hogy őket érintő kérdésekről egy-egy irodalmi vagy más művészeti alkotáson keresztül szabadon gondolkozhassanak, beszélgessenek. Igyekszünk megerősíteni bennük azt, hogy számít a véleményük, és ez már önmagában sem kevés.