Mihez kezdünk majd a kiürült stadionokkal?

Poszt-stadion-stádium címmel spekulatív építészeti pályázatot hirdettek meg, melyre olyan pályaműveket várnak, amelyek a stadionok, arénák utóhasznosításának lehetséges alternatíváit mutatják be. A pályázat részleteiről a zsűri egyik tagját, Nemes Z. Máriót kérdeztük.

Van valamilyen társadalmi célja a pályázati kiírásnak, vagy mindössze esztétikai spekulációról van szó?

Az alapötlet Tillmann J. A.-tól származik, aztán a többi zsűritaggal, kurátorral közösen próbáltuk koncepcióvá fejlesztgetni. Most csak az én személyes olvasatomat szeretném megosztani, miszerint az esztétikai spekuláció nem feltétlenül zárja ki a társadalmi dimenziót, sőt az ilyen spekulációk jó esetben a társadalmi képzeletet is képesek stimulálni. Én alapvetően a hungarofuturista építészet felől nézem ezt az egészet és azt gondolom, hogy az ilyen alternatív architektúrák valójában jövőgravitációt hoznak létre, segítenek átbillenteni minket egy másik dimenzióba. A hungarofuturista poszt-stadionok imaginárius térkapuk egy alternatív magyar történelembe, ahogy Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regényében is műalkotások képzik meg az átjárókat az alternatív Földek között. Mindettől számomra nem választható el élesen az a fajsúlyos – és számos külföldi példával bizonyítható – jelenség, miszerint a stadionépítészet „beomlása” komoly urbanisztikai problémák forrása lehet, vagyis ha nem akarunk valóságunk berepedéséig nekro-stadionok, stadion-romok közepette élni, akkor el kell gondolkodni a konstruktív megoldási lehetőségeken.

A stadion kifejezés mostanra erősen átpolitizálódott. Van a projektnek olyan veszélye, hogy az aktuálpolitikai tartalmak elviszik a hangsúlyt a szakmai-művészi szempontokról?

Nyilván nem lehet arról megfeledkezni, hogy a stadionok itt és most nemcsak közösségi sportlétesítmények, hanem politikai színházak is. A fenti hungarofuturista gondolatmenettel erre próbáltam utalni. Ugyanakkor nagyon eltérő pályázati munkákat/koncepciókat is el tudok képzelni, hiszen van ennek az egésznek egy szigorúan szakmai síkja. Én épp arra vagyok kíváncsi, hogy a különböző művészek/építészek milyen heterogén módon tudnak hozzányúlni a stadionhoz, egyszerre mint esztétikai formához, politikai dilemmához, építészeti-urbanisztikai kihíváshoz stb. Míg Ervin Panofsky szerint a modern kor számára a lineáris perspektíva, addig Lev Manovich szerint a digitális kultúrában az adatbázis jelentette azt az ún. szimbolikus formát, amin keresztül egy adott kor önmagát és a világ tapasztalatát rendszerezte. Úgy tűnik számunkra 2021 Magyarországán ez nem más, mint a stadion, jelentsen ez bármit, mert épp ezt jelenti.

A beérkezett munkákból kiállítás készül, amelyet a budapesti FUGA Építészeti Központban fognak bemutatni. Ha a járványhelyzet miatt a kiállítás nem valósulhat meg, akkor a pályázati anyagból önálló kiadvány és online katalógus is készül majd.

A pályázat szövege:

A stadionépítés itt és szerte a világban számos betonkráterre vezetett, az ezekben tárgyiasult üresség a pandémia folytán különösen hangsúlyossá vált. Mihez kezd a társadalom ezekkel a gigalétesítményekkel, ha azok egyszer elvesztik eredeti funkcióikat? Számos nemzetközi példa van azok kreatív újrahasznosítására: börtön, menekülttábor, és járványkórház is került már kialakításra sportlétesítményekben. Válhat-e egy stadion a legkülönfélébb sporttevékenységek és koncertek helyett a meditáció, az elvonulás, és a töprengés helyszínévé? Lehet-e fákat ültetni az üres lelátók helyére? Ebből kiindulva kreatív ötletpályázatot hirdetünk a stadionok újrahasznosításával kapcsolatos tervkoncepciók számára.

A pályázatot elbíráló zsűri tagjai:
Csomay Zsófia építész, a zsűri elnöke
Nemes Z. Márió esztéta
Tillmann J. A. filozófus
Peták Dénes kurátor

A pályázati anyagokat a posztstadion@gmail.com címre kérik küldeni.

A korábbi határidőt (2021. 05. 01.) meghosszabbították 2021. 07. 01-ig.