„Szép összjátéka a külön- és együttlétnek” – sérült színtársulatok online performanszt hoztak létre

Egy nemzetközi együttműködés eredményeképpen a budapesti Baltazár Színház, a szlovákiai Mestské Divadlo z Pasáže és a lengyelországi Teatroterapia Lubelska közös performanszt hozott létre, amely a pandémia miatt online térben valósult meg.

A March of March, azaz Márciusi menet című, a tavaszi megújulást szimbolizáló esemény eredetileg e három, sérült embereket foglalkoztató színház közös flashmobjaként valósult volna meg a budapesti Hősök terén. Végül külön térben, de mégis egymásra figyelve, egymásra reagálva táncolt a három ország három társulata, az élőzenét ehhez a Teatroterapia Lubelska zenésze, Piotr Kiliański szolgáltatta Lublinból, a budapesti helyszínen Elek Dóra és Farkas Dorka, Lublinban Maria Pietrusza-Budzyńska, Besztercebányán pedig Eva Ogurčáková segítette a színészek munkáját.

Az alapvetően mozgásra és koreográfiára épülő közös munka bonyolult technikai apparátust és sok technikai szakembert igényelt, ám az öt nap alatt bebizonyosodott, hogy bár az online forma sok szempontból kevesebb, mint az élő találkozás, más szempontból új kísérletekre, szokatlan művészi megközelítésekre ad lehetőséget.

A megvalósult performanszról a Baltazár Színház munkatársát, Puskás Pannit kérdeztük.

Mi volt a March of March performansz/workshop alapötlete és motivációja?

A Baltazár Színház számára mindig nagyon fontos volt, hogy ne csak egy magyar színház legyen, hanem erős nemzetközi jelenléttel is bírjon. Az elmúlt 23 évben rengeteg európai országban volt fellépésünk, de jártunk Afrikában, Indiában is. A mostani esemény célja elsősorban az volt, hogy megismerjük két másik sérült, szintén színészeket foglalkoztató színház művészeit és munkamódszerét. Remek társulatok, inspiráló volt közösen gondolkodni velük.
A performansz címe pedig March of March, vagyis Márciusi menet – egy közös felvonulás a tavaszi megújulásért, amely talán még sosem volt olyan aktuális mint most, a pandémia harmadik (és remélhetőleg utolsó) hullámának végén.

Hogy látod, az online környezet hogyan hatott a performansz résztvevőire?

Az elmúlt egy év mindhárom társulat számára folyamatos várakozással telt. A Baltazár Színház egész stábja nagyon várta már, hogy újra munkába állhasson, ezért mindannyian nagyon lelkesen fogtunk neki a projektnek. Számomra, meglepő módon, az derült ki a program öt napja alatt, hogy az online tér adta lehetőségek nem is olyan szűkösek, mint azt elsőre gondoltuk. Mondok egy példát: a munka alapvetően a színészek mozgásimprovizációiból indult ki, és a legszebb pillanatok épp azok voltak, amikor két különböző ország egy-egy színésze azt a feladatot kapta, hogy egymástól rengeteg kilométerre, csak a képernyőt figyelve táncoljon duettet. Szép összjátéka volt ez a külön- és az együttlétnek, valamint erős képi megformálása annak a tapasztalatnak, amit az elmúlt év során így vagy úgy, de a világon szinte mindenki magáévá tett.

A Baltazár Színház az egyetlen olyan magyarországi társulat, amelynek tagjai értelmi sérült színészek. A színház egyszerre nyújt lehetőséget a tehetségek kibontakozásának, illetve a segíti a sérült emberek társadalmi integrációját.

Az esemény a Visegrádi Alap támogatásával jött létre.