A képmutatás pornográfiája

A román újhullámos film az ezredforduló óta ontja a jobbnál jobb filmeket anélkül, hogy a kifulladás jeleit mutatná, időről időre friss szellemű új alkotók lépnek színre. Közülük is szélsebesen Európa e legszínvonalasabb filmes mozgalmának élmezőnyébe került az igen termékeny Radu Jude, a román film fenegyereke. Már az Aferim! sem volt piskóta, amelyben minden értelemben leszedte a keresztvizet a román történelem nacionalista önképéről, miközben formailag is megújította a – román vonatkozásban Sergiu Nicolaescu nevéhez kötött – kosztümös filmeposzt a road-movie és a western műfaji képleteivel. Hasonlóan provokatív a koronavírus-járvány alatt készült új dolgozata, a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban (Babardeală cu bucluc sau porno balamuc, 2021), melyet az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medvével jutalmaztak. Bár a film magyar címe eléggé közönségtoborzónak hangzik, Radu Jude munkája a hard-core pornót godard-i műfaji provokációval és filozófiai csavarokkal keresztezi. Francia filmes modernizmus, aktuális román köntösben.

Noha a film, melyben a színészek a járvány miatt végig maszkot viselnek, nem mondható lineáris vezetésű narratív munkának, központi magját egy szexvideó-botrány képezi, amikor is egy rangos román iskola nem kevésbé elismert tanárnőjéről, Emiről (Katia Pascariu) egy pornóvideó kerül ki a netre, amit aztán diákjai is kisvártatva felfedeznek. Jude tételfilmje három felvonáson keresztül cincálgatja szét a témát, ennek az esetnek a mibenlétét, egyszerre incselkedve, provokálva és groteszk humorával szórakoztatva a nézőjét, hogy lerántsa a leplet a társadalmban tapasztalható képmutatásról.

Voltaképpen a film nem is három, mint inkább négy teljesen különböző stiláris-műfaji jegyeket felvonultató epizódból áll, mivel a három felvonást megelőzi a film elején a szexuális aktus kendőzetlen bemutatása. Ez a rész kőkeményen nyomja a néző arcába az intim testrészeket, minden, itt most nem részletezendő kellékével együtt, hogy úgy mondjam, szőröstül-bőröstül. Amennyiben a pornografikus és az erotikus ábrázolás közötti határvonalat hagyományosan a megmutatás és az utalás, a sejtetés különbsége képezi, a Zűrös kettyintés… kétségtelenül keményvonalas, a műfaj minden szabályát maximálisan érvényesítő pornóként indul. Jude első kapitális átverése abban mutatkozik meg, hogy csak a film későbbi szakaszán tudjuk meg: nem a nők valami szexuális kizsákmányolását láthattuk, mert Emi a saját férjével a normális házaséletet éli, csak éppen a férj a tudta nélkül rögzítette és hozta nyilvánosságra a felvételt a PornHubon.

A film Egyirányú utca címet viselő első felvonása éles váltásként radikálisan különbözik a nyitó jelenettől, mivel itt Emi sétáját követjük nyomon, aki hosszú, szótlan képek kíséretében bandukol Bukarest utcáin. Mint utóbb kiderül, a tanárnő a videó létéről már tudomást szerző igazgatónő lakására siet, hogy kialakítsák a követendő stratégiát. Ez a szakasz lényegében a hatvanas éveknek a vertovi gyakorlatból kimunkált cinéma verité módszerét ülteti át a jelenbe, amennyiben a valóságos eseményeket a környezet számára észrevétlenül rögzíti a dokumentáló kamera, amely a láthatatlan megfigyelő tekintetével igyekszik feltárni a társadalmi „igazságot” (verité). A felvevőgép ebben az etapban úgy kukkolja titokban Bukarest utcáit, ahogyan a pornóoldalon kukkolják Emi diákjai és azok szülei a szexvideót. Jude antropomorfizálja a kamerát, mivel folyamatosan elkalandozik, a tanárnő sétájának követése helyett az utca más embereit kezdi el követni, vagy a városképet pásztázza. A film lényegében itt bukaresti városnézéssé, városszimfóniává válik, szociológiai leírást, társadalmi keresztmetszetet kapunk ezekben a jelenetekben. Megmutatja a bukaresti utcakép rejtett perverzióit: a rothadó épületeket, a házfalakra helyezett óriásposzterek mindenütt jelenlévő szexizmusát, a giccses gyermekjátékok militáns voltát és rejtett hímsovinizmusát, az utcai árusok kis átveréseit, a kisemberek gyógyszertári beszélgetésének feszültségét. Amikor például a piacon egy nagyi a kamerához közeledve váratlanul „bazdmegolásba” kezd, az Jeles András A kis Valentinójának hasonló véletlen jelenetére emlékeztethet bennünket. Valójában persze az ellesett véletlenek sok esetben megjátszottak, átverések, a cinéma verité látszata nagyon is tudatos, precízen megtervezett rendezői munka. Ilyen az, amikor a képi kompozíció közepén a járdán egyszer csak megáll egy hatalmas dzsip, melyből igénytelen cumóban kiszáll egy apró termetű ember, ami szépen körülrajzolja a tahó parkolás, az újgazdag kivagyiság és a testméret autóval történő kompenzálásának viselkedésszociológiai háromszögét.

A Zűrös kettyintés… második felvonása (Anekdoták, jelek és csodák kis szótára) ismét csak éles műfaji-stiláris váltás az előzőhöz képest. Radu Jude itt megint sokat merít a francia modernista filmből, nevezetesen Jean-Luc Godard provokatív, baloldali, erősen politizáló, ellenkulturális alkotásaiból, kivált a Pravdából (1970), de az Éli az életétből (1962) is. A román rendező a filmet itt szótárszerűen esszéfilmmé alakítja, ahol régi híradófelvételek, archív fotók, asszociatív mozgóképek kíséretében egyes absztrakt fogalmaknak ad történelmi dimenziót és bölcseleti mélységet. A nézőnek ezeknél a gyorsan változó „szócikkeknél” igencsak kapaszkodnia kell, hogy a költőien, de egyúttal filozofikusan megfogalmazott, mitológiai utalásokkal is megspékelt állításoknak a jelentéseit gyorsan fel tudja nyalábolni. Radu Jude tabukat döntöget, itt minden politikai-társadalmi szereplő megkapja a magáért, amely valaha is szentként volt elfogadtatva a román közéletben. Odaszúr a román ortodox egyháznak (amely nem segített a sebesülteken az 1989-es forradalom idején), a nemzeti ünnepnek (augusztus 23-a az 1944-es román átállás napja), a katonaságnak (amely a második világháború alatt azért gyorsította fel a zsidók kiirtását, hogy a katonák karácsonyra szabadságot kaphassanak), de megkapja a magáét az állampolgárait mindig is megalázó állam, éppúgy, mint a család szentsége (ahol – a filmesszé szerint – „a gyermekek a szülők politikai foglyai”). Jude a godard-i mintához hasonlóan nem teremti meg szájbarágósan a kapcsolatot a látszólag széttartó esszéfilmes betét és a szexvideós történet között, a kis perverziók és a nagy történelmi perverziók közötti összefüggés, a képmutatások hasonlóságának felfedezését a befogadói aktivitásra bízza.

Már ebből is látszik, hogy a francia újhullám radikális vonulatához hasonlóan nála is a cselekmény csak ürügyként szolgál arra, hogy egy adott filozófiai kérdést körüljárhasson, és a visszájára forgathassa a nézőnek az Emi pornóvideójával kapcsolatos eredeti képzeteit, előítéleteit. A harmadik felvonásban (Gyakorlat és célozgatások) fogja össze valamennyire az első két rész szálait, amely megint új műfajt, a „sitcomot” mozgósítja. A végig ugyanabban a térben, egy iskola udvarán játszódó epizód a tézisdarab csúcspontja. Emit raportra hívják az iskolába, hogy az igazgató és a szülők jelenlétében megtárgyalják, vajon az ominózus videó miatt távoznia kell-e az iskolából. Ugyanakkor a szülői értekezleten történtek inkább emlékeztetnek a bírósági tárgyalás koreográfiájára, ahol a felek nem egyenlőek. Jude széles spektrumon igyekszik megjeleníteni a társadalmat kicsiben: találunk a szülők között ultrakonzervatív tábornokot, felvilágosult apukát, antiszemita gyűlölködőt, az internetes trollkultúrából idecsöppent energiavámpírt, afrikai meg cseh migránst, miközben a háttérben egy láthatatlan személy folyton artikulálatlanul felnyerít.

Maga a színpadiasság, az érvként felolvasott filozófiai szövegek, az Eminescu-idézetek, no meg a film alternatív befejezései is jelzik, hogy a Zűrös kettyintés… erősen stilizált film, ahol a történet csak metaforát vagy trambulint jelentett ahhoz, hogy Radu Jude leránthassa a leplet a társadalom képmutatásáról. Arról a képmutatásról, amely élvezettel legelteti a szemét a tanárnő netes videóján (éppúgy, ahogyan mi, nézők is a film nyitó jelenetén), közben szemforgatóan ítéli el akár a házasságon belüli szexet is. Arról a képmutatásról, amely letölti, sőt a szülői értekezleten be is mutatja a videót, hogy ezzel megalázza a nőt, közben pedig magasztos erkölcsről papol és szemforgatóan ítélkezik. Mindez Radu Jude megalkuvásmentes látlelete a kortárs társadalom diliházáról, amely a kis pornográfiát észreveszi, de a társadalmi perverziókkal szemben vak marad. Nem véletlen, hogy a film kimerevített záróképe a műbránerrel teli szájakról éppolyan provokatív, mint a nyitójelenet.

Őszintén szólva, nem tudom meddig lehet még fokozni a román újhullámot, húsz év alatt a filmes mozgalmak már régen ki szoktak fulladni. Noha Radu Jude filmje, a Zűrös kettyintés… korántsem hibátlan munka, mégis azt tanúsítja, hogy a kortárs európai film legizgalmasabb mozgalmában még bőven van szufla.

A film adatlapja.