Remembering the Red Years of Berlin

Legéndy Jácint avantgárd költő, akinek Földalatti Oltár című verseskötete nemrég jelent meg a Kalligram Kiadónál, november 9-én este a Berlini Fal tövében ad elő sajátos, improvizatív performanszt Remembering the Red Years of Berlin címmel. A vörös fogantyújú pórázzal bemutatásra kerülő, voltaképp táncos produkció szabadság és elnyomás problémakörét feszegeti, ugyanakkor mozgó emlékművet kíván állítani a Falnál menekülés közben elhunyt NDK-s állampolgároknak, s a két világrendszer korábbi határvonalán egyúttal tisztelgés a ’80-as évekbeli nyugatnémet underground kultúra törekvései előtt. A performanszra a Berlini Fal leomlásának 30. évfordulója alkalmából kerül sor.

Helyszín: Berlini Fal Galéria, Mühlenstrasse 3 -100, 10243 Berlin
Időpont: 2019. november 7–9. – spontán időpontok délután 5 óra és este 8 óra között

Legéndy Jácint avantgárd költő, performer, képzőművész. Központi Zóna című verseskötete a 2006-os könyvhétre jelent meg a Balassi Kiadónál, RAF: Búcsúszimfónia című könyve pedig 2009-ben a Kalligramnál. Utóbbi felhasználásával készült A Baader-Meinhof csoport című film (Oscar-jelölés, BAFTA-jelölés) magyar szinkronja. Több írása bekerült Az év versei gyűjteménybe, a Légyott antológiába és olasz antológiákba. Könyvei a Library of Congress, a Harvard Library és a British Library kortárs magyar irodalommal foglalkozó gyűjteményében régóta megtalálhatók. Külföldi viszonylatban is újszerű nyomólemez installációit és kollázsait legutóbb az ARTE Galériában, a Magyar Műhely Galériában, valamint a Kassák Múzeumban mutatták be. Olykor underground klubokban, például a ZegZugban ad elő avantgárd, táncos performanszokat, s együttműködik több nemzetközileg ismert zenekarral (Ash Code, Black Nail Cabaret). Földalatti Oltár című verseskötete 2019 tavaszán jelent meg a Kalligram Kiadónál. Videoklipszerűen összekapcsolódó képekből felépülő verseiben sajátos módon keveredik az avantgárd és a klasszikus esztétika, illetve az alanyi és a tárgyias költészet.

„Voltaképp 13 éves korom óta kötődöm az underground mozgalomhoz, így számtalan barátságot, koncertélményt és szerelmet köszönhetek e rendkívül érzékeny, s napjaink társadalmi viszonyait sajátos, forradalmi módon, azaz művészi eszközökkel befolyásolni, majd átalakítani akaró, szubkulturális közegnek. Habár az élet más területein is jelen vagyok erősebb, vagy éppen visszafogottabb intenzitással, számomra az underground az elsődleges valóság, s persze, a legfontosabb ihlető szféra. Nem beszélve arról, hogy első művészeti benyomásaim is főleg underground zenészekhez, illetve performerekhez kapcsolódnak.”

Legéndy Jácint, Népszava, 2019