Átlépés önmagunkba

Wéber Anikó könyvei a különböző világok közötti határokat és velük együtt a lehetséges átkelőhelyeket térképezik fel. Tulajdonképpen minden egyes regénye átjárót képez a képzelet és a valóság, a látható és a láthatatlan, a kint és a bent, a falakon túl és a falakon innen, az iskola és az iskolán túli élet, illetve a hétköznapok és az ünnepek között. A szerző jártas idegenvezetőként fogja meg gyerekszereplőinek kezét és vezeti őket át a fordulatokban bővelkedő történések közepette a legkülönfélébb érzelmek és szorongások rejtélyekkel teli kesze-kusza labirintusain keresztül. Ilyen értelemben mindenik regény egy-egy önismereti utazás, ami óhatatlanul kikerülhetetlenné teszi a szembesülést az ön- és a többiek elfogadásának sokszorosan összetett kérdéskörével, miközben kulcsfontosságúvá válik a szerethetőség megtapasztalása. Wéber Anikó regényei erőteljes humanitással és hittel felvértezve ugyanakkor nemcsak önismereti utakon vezetnek végig, hanem egyúttal arra is rámutatnak, hogy sokszor még a legelveszettebb helyzetekből is lehet vissza- vagy épp kiút.

Az osztály vesztese, az El fogsz tűnni és a Zuhanórepülés című regényekben az iskola, az iskolai közösségek és az azokat meghatározó szokások és szabályok rendszere kap központi helyet, miközben a másság és a másik el(nem)fogadásának számos kérdését körvonalazzák. A Visszhangországban viszont elsősorban az önismeret és vele együtt az önelfogadás kerül a fókuszpontba. Az alsó tagozatos korosztály számára íródott regény főszereplője Cinke, egy kisfiú, akinek pont olyan elfoglaltak a szülei, mint az osztálytársainak, de ő mégis kicsit más, mint ők. Szobája ablakából távcsővel figyeli a madarakat és a csillagokat, az asztalán levő mikroszkópon keresztül a bogarakat, télen gondoskodik arról, hogy a kertjükben a madáretetőben mindig legyen eleség, és a legjobb barátja Pocak, egy kis barátcinke. A fordulópontot egy banálisnak tűnő jelenet hozza el: első önálló vásárlása után elveszíti a már amúgy is fölöslegessé vált bevásárló cetlit, ezt követően uralkodik el rajta a nyugtalanság és a hiányérzet. E ponton veszi kezdetét Cinke nyomozása, egy meglepetésekkel teli utazás. Cinke eljut Visszhangországba, ahova az elfeledett tárgyak, emberek és dolgok kerülnek. Az oda tartó buszon találkozik Grétával, aki az eltűnt tükörképét keresi. Benne nemcsak útitársra és sorstársra, hanem barátra is lel.

Cinkét és Grétát egyaránt a hiányérzet megtapasztalása indítja útjukra, azonban fontos kérdés: valójában mit is keresnek? A két gyerek és Visszhangország lakóinak története(i) több oldalról mutatják meg sebezhetőségünket, hogy olykor a jelentéktelennek tűnő helyzetek is mennyire elsodorhatnak. De történeteiken keresztül több lehetséges útvonal körvonalazódik az újbóli egyensúly megtalálásához. Cinke története kíméletlen tükröt tart az olvasó számára is, láthatjuk, hogy a kisfiú mindent alaposan, a legkisebb részletekbe menően megfigyel, értelmez, feltérképez, mégis a neki/róla szóló üzeneten átsiklik, nem olvassa el. Így már nem is a cetli elveszítése és meglelése a központi kérdés, hanem az, hogy hol és mikor kopott ki belőle a hit, hogy fontos a szülei számára és szeretik őt. Gréta nem ismeri és nem értékeli önmagát, ezért tűnik el a tükörképe, amit csak akkor nyer vissza, amikor kezdi megtapasztalni, hogy tehetséges, és hogy milyen sok területen ki tud teljesedni, a fény is ekkor jelenik meg a szemében. De Visszhangország lakói sem elsősorban azért kerültek oda, mert elfelejtették őket a szeretteik, hanem azért, mert azt gondolták, hogy elfelejtették őket. Valójában ez történik Rebeka nénivel is, aki elhiszi, hogy nem hiányzik a gyerekeinek és unokáinak.

Cinke és Gréta Visszhangországban keresik problémáikra a gyógyírt, amit valójában önmagukban lelnek meg. Az összefüggések keresése közben hosszú utat járnak be, miközben nemcsak önmagukat kezdik megismerni, hanem azt is felismerhetik, hogy nincsenek egyedül, mint ahogy Gréta is rádöbben, hogy a hópelyhek sem szállingóznak sosem magukban. (66.)

A Visszhangország egy lebilincselő szembenézés az emlékezés és felejtés dinamizmusaival: bár a felejtés nélkülözhetetlen képességünk, ha eluralkodik, megbomlik az egyensúly. Ugyanakkor a tárgyi és érzelmi újrahasznosítás kérdésén keresztül a regényt egy erőteljes ökofilozófiai gondolkodás is átitatja, miáltal minden tárgy, érzés, élőlény újra hasznossá válik, ami nem kell valakinek, azt más még hasznosíthatja. Ezt igazolja az is, hogy az elveszett tárgyak földjén minden és mindenki új esélyt kap, Visszhangország lakói jól érzik magukat, és ott találják meg a helyüket. Mások pedig, ahogy képessé válnak elfogadni, hogy ők is szerethetők, újra láthatóakká válnak a való életben is.

A Cseresznyeliget titkának főszereplőjét, a tizenegy éves Kittit mindenki notórius füllentőnek tartja, pedig csak a helyét keresi az álmai és a valóság között. A regény hitelesen jeleníti meg a mai kamaszok dilemmáit az ő vívódásain, a „legjobb” barát/barátnő keresésén, a kinek mikortól meddig is kell megfelelni kérdésén keresztül, melyet időnként beterít a mindent háttérbe szorító unalom vagy épp a kalandok közti lavírozás. A regényben központi helyet kap az átváltozás ősi motívuma. Ezt egyrészt a kötet mottója sugallja, de tovább is erősítik az Enikő által írt könyvnek a regénybe ékelődő részletei, ahogy a könyv a könyvben összetett szimbólumrendszerén keresztül kibontják az átváltozás lehetséges formáit és megsokszorozzák azok jelentéssíkjait.

A cselekményszál egy hétköznapi élethelyzetből indul: a főszereplő kislány igyekszik elnyerni osztálytársnői bizalmát és barátságát, de nem jár túl sok sikerrel, hiszen mindvégig kilóg közülük. Míg a nyári szünet a többiek számára utazásokat, nyári táborokat és sok-sok élményt, izgalmat ígér, addig Kitti két hónapra egy vidéki településre, Cseresznyeligetre kerül a nagynénjéhez és annak családjához, ami eleinte nem sok kalanddal kecsegtet. Azonban a véletlen egybeesések és a fokozatosan körvonalazódó rejtélyek nem várt események sorát indítják el, így a főszereplő kislány nemcsak barátokra tesz szert, hanem igazi bűnügyi nyomozás kellős közepén találja magát. A regény elején még az osztálytársnőinek mindenáron megfelelni vágyó, a kegyeikért kétségbeesetten küszködő kislány a cseresznyeligeti időszak folyamán magabiztossá válik. Szembeötlő a különbség a korábban vágyott barátságok és Kitti új kapcsolatai között. Ez utóbbiak már a kölcsönösségre épülnek, természetesen ezek sem konfliktusmentesek, de remekül illusztrálják, hogy egy barátság csak akkor működőképes, ha a leendő barátok szembe mernek nézni saját és egymás hibáival, illetve ha elfogadják egymást.

A Cseresznyeliget titka egy sokrétűen összetett, sűrű eseménysoron vezeti végig kiskamasz főszereplőjét. Kitti időnként be-betér Róza néni kertjébe megnézni az ott fogva tartott lábadozó őzikét, akinek a sorsán keresztül szintén szembesül a szabadság–bezártság, jó–rossz, gonoszság–áldozattá levés, változás és átváltozás fogalmához kapcsolódó kérdésekkel. E kérdéseket tovább árnyalják a településen zajló titokzatos események. Miközben Kitti Ákos bácsitól értesül a település múltbeli titkairól, aközben a Cseresznyeligeten napról-napra sűrűsödnek a rejtélyes események. Ezek nem csak összekötik a gyerekek számára a múltat és jelent, hanem arra is sarkalják a gyerekeket és felnőtteket, hogy gondolják és értelmezzék újra a valóság és képzelet, a hazugság és igazság mibenlétét és különbségeit, illetve be tudják azonosítani az elkövetőt és az áldozatot.

Wéber Anikó Marci és Merkúr – Űrlény az osztályban című kötete Az osztály vesztese és az El fogsz tűnni után szintén az iskolai beilleszkedést és a másság elfogadásának nehézségeit helyezi a középpontba. A kötet a Most én olvasok! sorozat részeként nemcsak az önálló olvasás begyakorlásában kínál lehetőségeket az olvasni tanuló gyerekek számára, hanem kiváló terápiás könyvként segíti felismerni, kezelni, enyhíteni az iskolai konfliktusokat, illetve érzékenyíti az olvasókat a kiszolgáltatott helyzetbe kerülő gyerekek iránt. E történet remek példája annak, hogy odafigyeléssel, kitartással és jószándékkal hogyan lehet az osztály javára fordítani a gyerekek közötti különbségeket és legyőzni az azokból fakadó feszültséget.

A kiadó által az öt-nyolc éves korosztálynak ajánlott regény a 2. A osztály történéseit jeleníti meg, középpontban Marcival, aki az osztály vidámságfelelőseként igyekszik helyt állni a legnehezebb kihívások közepette is. Két egymást követő konfliktushelyzet kibontakozását és megoldását láthatjuk, amelyek több szálon kapcsolódnak egymáshoz. Közös bennük a vágyak beteljesítésére tett kísérlet, miközben a képzelet, illetve a valóság találkozik egymással és összemosódik. Az első történetben Marci vívódása kerül a középpontba, ahogy a saját határaival szembesül. Hiába szeretne jól teljesíteni, nem sikerül, viszont egy váratlan fordulatnak köszönhetően megváltoznak a dolgok, ebben viszont nem kis szerep jut az osztálytársainak. E történet jól illusztrálja, hogy ez az osztály remekül összetart és segíti, támogatja azt, akinek szüksége van rá. Viszont amikor e gyerekek az újonnan érkező osztálytársuk, Merkúr sok furcsaságával és esetlenségével szembesülnek, már elveszítik türelmüket, motivációjukat, érdeklődésüket, és eljutnak a saját határaikig. Az osztály és Merkúr között a szakadék egyre nagyobb, azonban Marci kíváncsiságának köszönhetően nemcsak a Merkúr körüli rejtélyek lepleződnek le, hanem az újdonsült osztálytársakat összekötő út is megnyílik.

A Hanga régi karácsonyai címszereplője, a kis hópihe kissé kilóg a fenti kötetek szereplői közül, viszont számos meglepetést tartogató újabb és újabb időutazásai remekül illusztrálják a világok közötti átjárhatóságot. A szerző ezúttal ugyan nem egy mai gyereket választott főszereplőnek, hanem egy kíváncsi és játékos természetű hópihe kislányt, aki nemcsak folyamatosan keresi a gyerekek társaságát, de ő maga is olyan, mint egy csillapíthatatlan tudásszomjú és szeretetre éhes kisgyerek, akinek hópiheként különleges időbeli és térbeli utazásokra nyílik alkalma. Találkozásai során láthatjuk, hogy a gyerekek korszakoktól, társadalmi, gazdasági helyzetüktől függetlenül egyformán éhezik a szeretetet és a csodát, amit a karácsony jeles ünnepként megidéz és nyomatékosabbá tesz a számukra.

A kötet alapját adó átváltozástörténet önmagában is roppant izgalmas, vagyis az, hogy hogyan, miből keletkezik egy hópehely, honnan jön, mivé válik, amikor már nem látható, mikor, hogyan jön el újból. E folyamatok már önmagukban is kérdések hosszú sorát mozgósítják a gyerekek számára. A Hanga régi karácsonyai mesefűzére azonban ezt kiegészíti és további értelemrétegekkel telíti, miközben a hópihe által tett utazások mindenike egy-egy kultúrtörténeti utazás. E mesekönyv tulajdonképpen egy szórakoztató ismeretterjesztő kötet is, ami az elmúlt kétszáz év számos fontos kulturális és történelmi személyét mutatja meg kicsit másként. Központi helyet kap benne a többszempontúság és a személyesség. Egyrészt olyan ismert alakokat láthatunk Hanga tekintetén keresztül az ablakon kívülről bekukkantva, mint Sisi, Andrássy Gyula vagy Szendrey Júlia, másrészről pedig e könyv a gyerekeik, Mária Valéria, a kis Andrássy Gyula, Duci és Horváth Ilona nézőpontját is megszólaltatja, miközben betekinthetünk az ismert személyek legmeghittebb családi ünnepének bensőséges pillanataiba. Az ünnepnek, a hagyományoknak és szokásoknak a bemutatását szintén ez a személyesség járja át, akár a vidéki gyerekek karácsonyát, akár a főúri gyerekekét, akár a 19. század, vagy épp napjaink karácsonyi előkészületeit és ünnepi forgatagát szemléljük. De mindeközben közvetlen közelről követhetjük nyomon Budapest fejlődését is: a két városrészt szétválasztó és egyben összekötő Duna formálódását, két oldalán pedig a két várost, majd a két városrészt és az őket összekötő hidak gyarapodását.

Wéber Anikónak a Pagony Kiadó Abszolút töri sorozatában megjelent első történelmi regénye, Az ellenállók vezére szintén a világok közötti távolságokat járja be és keres közöttük átkelőhelyeket. Ezúttal egy szokatlan időgép, a budai Várnegyed gimnáziumának udvarán álló öreg platánfa kapcsolja össze a különböző korszakokat, lehetővé téve a 21. századból való visszatérést a 19. század derekára. A regény két kamasz főszereplőjének, Viktóriának és Kristófnak az időutazása révén 1867 első felébe kerülünk, így a magyar történelem egyik meghatározó eseményének, a kiegyezésnek az előkészületeit, eseményeit, dilemmáit, körülményeit és szereplőit láthatjuk. A regény általuk több oldalról tárja elénk a korabeli közhangulatot. Egyben el is mélyíti a Hanga régi karácsonyai című mesefűzér arra vonatkozó kísérletét, hogy beavasson régi (híres) emberek életébe, mindennapjaiba: megmutatja a kulisszák mögötti pillanataikat, kedves helyeiket, tárgyaikat, szokásaikat, érzéseiket, és úgy egyáltalán magát az embert. A kiadó által tízéves kortól ajánlott kalandregény időutazó főszereplőit elkísérve az olvasó belekóstolhat Aranykurthy Aladár családjának mindennapjain keresztül a korabeli nemesi családok életébe, de személyesen találkozhat Deák Ferenccel, Sisivel és végignézheti Ferenc József koronázási ünnepségét.

Az ellenállók vezére nemcsak a megidézett történelmi korszak összetettségét ábrázolja hitelesen a maga ellentmondásaival együtt, hanem a mai fiatalok múlthoz való viszonyulásának dilemmáival is szembesít. A kötet a kiegyezés korszakáról szóló történelemórával indít, amit a hetedikes diákok csakis a büfés Tempi Bori néni titokban elfogyasztott történelmi süteményeivel bírnak ki. Számukra a történelem csupán távoli évszámok és fárasztó adatok bonyolult kavalkádja. Viktória az egyetlen az osztályban, akit érdekel, sőt visszavágyik a régi korokba. Az osztálykirándulás után őt követve találja magát Kristóf is a budai hegyoldalon a 19. század derekán. Ekkor veszi kezdetét a sok-sok fordulattal tarkított közös kalandjuk.

A regényben roppant izgalmas a történelemóra és a megélt/megélhető történelem párhuzamba állítása. Az előző esetében a diákok számára gyakran nagyon távoliként hat(hat)nak a különféle logikai sémák mentén felépített adatok rendszerei és a hozzájuk kötődő személyek sokasága, akikről gyakran vegytiszta jellemekként hallunk, vagy csak keveset tudhatunk meg. Többnyire olyan információkat kapnak az adott korokról és személyekről, amelyek a különböző történelmi események és korszakok struktúráját támasztják alá. Eközben gyakran pont az életszerűség és a személyesség esik távol e narratívákból. Az ellenállók vezére a történelmi szálak felgöngyölítése közben több síkon is nagy hangsúlyt fektet e problematika előtérbe helyezésére. Egyrészt a 21. századból a múltba utazó gyerekek megtapasztalják, hogy hol és hogyan éltek, hogyan öltözködtek, milyenek voltak a korabeli emberek, miket ettek, milyen szokásaik, gondolataik, vágyaik, érzéseik voltak, hol és hogyan szórakoztak stb. Miközben Viktória és Kristóf a korabeli testvérpárral, Flórával és Andrással jó barátságba kerül, egyúttal alkalom nyílik a két korszak értékrendjében, gondolkodásában és életszemléletében tapasztalható különbségek ütköztetésére. De a cselekményszál kibontásán túl maga a kötet szerkezete is fontosnak tartja árnyalni a történelmi adatok mögött élt emberek és korszakok vonásait: rájuk irányítja a figyelmet az író utószava és a Fapados időutazás című esszé Návai Péter tollából, amelyek a mindenkori embert és annak megismerési vágyát helyezik a figyelem középpontjába a történelmi koroktól függetlenül.

A megismerés szempontjából fontos, hogy jól tudjunk kérdezni. Viktóriával ellentétben Kristófot nem érdekli a múlt és a történelem, így minimális a tudása a kiegyezés koráról. Viszont kiapadhatatlan kíváncsisága segít áthidalni az ismeretei hiányosságából fakadó távolságokat, hiszen nem fél kérdezni, mint a körülötte levők, és ezáltal számára is személyessé válik a múlt. A regény egyik kiemelkedő jelenete, amikor Kristóf Deák Ferencnek szegezi a kérdést, hogy miért jó a magyaroknak a kiegyezés? A Deák szájába adott válasz kulcsfontosságú: mielőtt válaszolna, egy példán keresztül értelmezi is a helyzetet, és rámutat, a jókor és jól feltett lényegre törő kérdés a kapott válaszokon túl nemcsak a világot segíti megérteni, hanem a kimondás és el/megbeszélés révén a ki nem beszélt dolgokból fakadó feszültségeket is oldja. (124–125.)

A múlt felidézésével a történelem szereplőinek megismerése közben láthatjuk a város korabeli arcát és formálódását, az akkori színházakat, zálogházakat, kávéházakat, palotákat és a már megépült hidakat. Viktória és Kristóf tekintetén keresztül folyamatosan párhuzamba kerül és egymásra montírozódik a régi és a mai Budapest, a régi és mai épületek, a korabeli és mai szokások, ételek. Ez utóbbiak kiemelt helyet kapnak Tempi Bori nénin és titokzatos történelmi süteményein keresztül, hiszen az időgép működtetőjeként ő nyitja meg az utat a jelen és a múlt között.

Az ellenállók vezérének kamasz főszereplői nemcsak a kiegyezés korát, körülményeit és szereplőit ismerik meg, hanem önmagukkal, saját gyenge pontjaikkal és erősségeikkel is szembesülnek. Viktória és Kristóf tükröt tartanak egymásnak. Viktóriának meg kell tanulni megbízni másokban, közel engedni másokat magához, Kristófnak pedig választani és döntést hozni. Ez utóbbi jelenet a regény csúcspontjaként értelmezhető. Ahogy a nép jövőjét meghatározó kiegyezéskori döntések kapcsán kulcsfontosságú a személyes döntések felelőssége, úgy Kristóf esetében is nagy hangsúlyt kapnak a kivel kell tartani, és kinek kell megfelelni kérdések. Wéber Anikó e kérdésekre a választ Deák Ferenc szájába adja, miszerint a saját lelkiismeret legyen az ember útmutatója, ezzel pedig a szerző egyszerre mutat rá az egyéni és a közösséget érintő útkeresés irányaira és felelősségére egyaránt. (320.)

Wéber Anikó: Visszhangország. Pagony, Budapest, 2019
Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka. Pagony, Budapest, 2019
Wéber Anikó: Marci és Merkúr – Űrlény az osztályban. Pagony, Budapest. 2020
Wéber Anikó: Hanga régi karácsonyai. Pagony, Budapest, 2020
Wéber Anikó: Az ellenállók vezére. Pagony, Budapest, 2020