Czajlik József: „Egy művész szempontjából minden krízishelyzet inspirációként is hathat”

A Thália Színház fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte a 2019/2020-as évadban, amely a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben sajnos nem teljesen a tervek szerint alakult. Azonban a társulat a karantén alatt is ugyanúgy a közönségért élt: nem csak a szociális hálón tartották a kapcsolatot, de közzé tették egy-egy előadásuk videófelvételét, illetve a Thália Színház 50 évéről egy 25 perces dokumentumfilmet is forgattak. A kassai magyar nyelvű színház főrendezőjét, Czajlik Józsefet kérdeztük a színház működésének járvány okozta korlátairól, aki 2011 óta vezeti a társulatot.

Hogy jellemezné a jelenleg uralkodó hangulatot a társulat tagjai körében? Milyen hatással van ez a megváltozott, keretek közé szorított kulturális élet a színház előadóira?

Ami a járvány újbóli megjelenését illeti, nagy aggodalommal figyeljük az események folyását – hiszen újból a tömegrendezvények lesznek azok, köztük a színházművészet, amelyeket korlátozni vagy betiltani fognak, amíg el nem csendesül a hullám. A színházi munka a rövidtávfutáshoz hasonlít jobban, vagy egy projekt menedzseléséhez, ahol a közös munka a színészekkel a felkészülés utolsó fázisa, annak is a negyedik negyede. Akkor már készen állnak a végleges tervek, és azok alapján felépül egy előadás. Ezt azon túl, hogy magas színvonalon bepróbáljuk, még végső versenyformába is kell juttatni, azaz kondicionálni kell a bemutatóra. Olyan ez, mint amikor egy futó a világbajnokságra készül.

Bizony frusztráló és kedvromboló tud lenni, ha csúszik a bemutató időpontja, vagy bizonytalanná válik annak tervezhetősége. Ezek a tünetek nálunk is jelen vannak. Vigasztal bennünket, hogy bár soha nem voltunk ilyen helyzetben, közvetlenül nem mi okoztuk. Egy művész szempontjából minden krízishelyzet inspirációként is hathat. Közvetlenül hat a gondolkodásunkra, a helyzetre adott válaszainkra. A kiszolgáltatottság, a történeti időnek való kitettség, a bizonytalan és tapogatózó jövőtervezés jobban lefárasztja a szervezést és a gazdasági osztályt, de a művészi alkotófolyamatot segítheti, amiből egy magára valamit is adó művész csak jól jöhet ki. Mit tettem a pandémia alatt? Hogyan viselkedtem? Mit gondoltam? Mit éreztem? Miben hittem? Mitől féltem? Mások hogyan viselkedtek? Hogyan szoktam meg magamat maszkot viselő emberként? Mit éreztem, amikor először beléptem egy üzletbe a lockdown alatt? Kell néző a színházhoz? Színész vagyok, ha nem játszom? Rengeteg új létérzés, gondolat és tapasztalat. Grotowski mondta egyszer: a színház nem mimóza lelkeknek való.

A 2020/2021-es évad, melynek hívószava az óvilág/újvilág, szeptember 4-re tervezett nyilvános megnyitója elmaradt. Hogy reagál a közönség a COVID-19 miatt érvényben lévő szigorításokra?

A néző, mint száz fejű fenevad, megújulni, szórakozni és feleszmélni jár a színházba. Meg persze találkozni, beszélgetni, vitatkozni, nevetni, új pletykákat hallani, kritizálni és ehhez hasonlók. Nem megbetegedni. Ezt a dilemmát oldják most a nézőink. Van bennük egy elcsendesíthetetlen vágy, hogy nálunk menedékre találjanak a nehéz időkben, és egy társult félelem, a fertőzéstől való félelem.

A legutóbbi, cseh tisztifőorvosi bejelentés szerint a kulturális események, köztük a színházlátogatás sem tartozik a magas kockázatot jelentő társadalmi események körébe. Vagyis szeretném bíztatni őket, hogy pozitívan reagáljanak.

A jelentős bevételkiesés mennyire tette kérdésessé a túlélést?

A bevételkiesés már meghaladja a 100 000 €-t, és a megyei költségvetést is lefaragta a fenntartónk havi cca 7000 €-val. Ez jelentős összeg, főleg, ha belegondolunk, hogy mi a tényleges éves költségigényünk kb. 60%-át kapjuk csak meg. A többit magunk szedjük össze. (Innen is köszönöm ezt a hatalmas eredményt a társulat minden tagjának!)

Érthető tehát az aggodalmunk. Támogató gondolat, hogy a templom egere lelkiekben nem tud akkorát koppanni, mint a jól kitömött társa. Hisz hozzá van szokva, hogy csak magára számíthat.

Milyen jövőkép alakult ki önben a színházzal kapcsolatban így a második hullám idején?

A múltkor azon élcelődtünk, hogy a világvégéről folytatott diskurzusok nagyobb valóságtartalommal rendelkeznek, mint a jövő heti terv. Fontos lépés lehet a vakcina megjelenése, illetve ha tartja a kormány annak ingyenességéről tett ígéretét. Ez megnyugtatóan hathat minden érintettre. Főleg a nézőkre. Beoltva könnyebben jön el, mondjuk egy oltáselleneségről szóló előadásra. Másik fontos kérdés, hogy milyen következtetésekre jutnak majd a kulturális forrásokért felelős személyek. Válságok idején kulcskérdés, hogy az előbb  említett pozíciókban ülő emberek elméjében úrrá lesz-e a kultúra mint társadalmi és nagyon drága melléktermék leépítésére, forrásainak megnyirbálására irányuló szándék, avagy megjelenik annak a bizonyos kulturális gerincnek a fokozottabb védelme, ami tartást nyújt egy közösségnek, egy nemzetnek.

Ami minket, alkotókat illet, nekünk egy termékeny, új időszámítás kezdődik, ha jól sikerül lezárni ezt az időszakot – mert, ahogy fent említettem, nekünk pokolra kell menni, ha nagyot akarunk dudálni.

A színház a pandémia idején külön weboldalon tesz közzé felvételeket.

A kassai társulat legközelebb szeptember 22-én ad elő Dunaszerdahelyen, ahol a Portugál című darabot mutatják be.

A színház igazgatójával korábban készített interjúnkat itt olvashatják.