Hova máshova? – körbetekintés külföldi színiegyetemeken 1/3

Immár a magyar színházi felsőoktatásban nincs olyan intézmény, amely valamilyen formában ne ugyanannak a társaságnak az érdek-vonzáskörébe tartozna. Az őszi félév során kialakult SZFE-válság több potenciális felvételizőt külföldi színiegyetemek felé terelhetett. Ezen egyetemek volt hallgatóit kérdeztük képzésükről, arról, hogy mire kell számítani, ha Kolozsváron, Marosvásárhelyen, vagy Újvidéken szeretne továbbtanulni a felvételiző. (Sorozatunkban főleg a gyakorlati – színész, rendező stb. – képzésekre koncentráltunk, hisz elméleti képzés található mind az ELTE-n, mint a KRE-n.)

Az Újvidéki Művészeti Akadémia színész és dramaturg szakon indít képzést. Színész szakon magyar és szerb nyelven, dramaturg szakon kizárólag szerb nyelven.

Búbos Dávid 2019-ben végzett a Művészeti Akadémián, most a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színésze. Néhány gondolatát osztotta meg velünk a képzésről.

Miért érdemes az Újvidéki Művészeti Akadémiára felvételizni?

A Vajdaság földrajzilag kicsi, hiány van az emberekből, és ebből kifolyólag művészekből is. Ezért a színészmesterséget oktató tanáraink nem csak színészt nevelnek belőlünk, hanem kipróbálhatjuk magunkat, mint rendező, kritikus, dramaturg, díszlettervező… Ez azért is fontos, mert az Akadémia kevés kész megoldást biztosít, nincs kosztüm- vagy díszlettár, a szaktanárokon kívül csak egy üres színpad áll a színésztanoncok rendelkezésére. Az én osztályom a valamikori szabadkai csipkegyárban mutatta be a diploma előadását, félelmetes volt, de mindenki imádta. Sajnos az öt vajdasági magyar vagy magyar nyelven is játszó színház sem áll jobban. Természetesen a körülmények jobbak, mint az Akadémián, de mégsem tökéletesek. Szükség lesz a gondolkodásra és a kreatív megoldásokra, a színészek és a rendezők részéről egyaránt. Én rengeteget tanultam Hernyák György és Táborosi Margaréta tanáraimtól, de a legfontosabb, amit még a mai napig is tanulom, hogy hogyan kell megmaradni embernek és alkotónak. Fontos megemlítenem a családias légkört is. A mesterség tanárok mindenkivel külön foglalkoznak, és egy példát sem tudnék mondani, amikor egy idősebb kolléga nemet mondott volna egy akadémistának, ha valamilyen szakmai segítséget kért, vagy egy színház visszautasított volna valakit, ha kosztümre, térre vagy díszletre lett volna szükség.

Ennek a multidiszciplinaritásnak persze árnyoldala is van, mert hajlamosak voltunk elfelejteni, hogy mi elsősorban nem rendezők vagy dramaturgok vagyunk, hanem színészek. A képzés szempontjából is vannak elmaradottságok. Például nincs elegendő énekóránk, ráadásul amik vannak, azok is közösek, minden hallgató jelen van, ezért egyszerűen nincs ideje az énektanárnak mindenkivel külön-külön foglalkozni. Vagy volt egy színpadi tánc nevű óránk. Egy év alatt 5-6 koreográfiát készítettünk, ami nagyon jól hangzik, de közben nem tanultuk meg a klasszikus táncokat, amelyek bizony jól jönnek, ha az ember bekerül mondjuk egy musical-be. Szerencsére rengeteg tanárunk rájött, hogy kell a változás, és tesznek is érte.

Milyen színházi nyelvvel/közeggel tud ott egy felvételiző találkozni?

A délszláv háború előtt, rengeteg alternatív rendező nyert nálunk teret, és ennek hála, rengeteg posztmodern darab született. Nálunk szinte egyáltalán nem tabusított a színpadi meztelenség. Természetesen vannak olyanok, akik ezen felháborodnak, de nem lesz belőle botrány.
Ott van még a belgrádi BITEF Nemzetközi Színházi Fesztivált, amely a 60-as években alakult. Már akkor olyan alkotók voltak a vendégek között, mint Peter Brook (fun fact ő nyitotta meg 1979-ben az Újvidéki Művészeti Akadémiát) vagy Jerzy Grotowski. Szintén a 60-as években alakult a MESS Fesztivál, ahol a térség legizgalmasabb kísérleti előadásai voltak jelen.  Az újvidéki  Sterija Játékok, a Sterijino pozorje, ahol nem olyan régen Romeo Castellucci előadását tekinthették meg az érdeklődők, 1957-óta létezik.

Én kellemeset csalódtam, amikor Újvidékre kerültem. Rengeteg szerb kollégával beszélgettem, szerbül, akkor még rossz kiejtéssel, kevéske szókinccsel.  Senki sem bántott, hogy magyar az anyanyelvem, nem voltak türelmetlenek velem szemben, sőt örültek, hogy beszélgetünk színházról, és segítettek, ha valamit nem értettem, vagy nem jól fejeztem ki magam.  Természetesen a legtöbb tanár tud angolul, szóval gond nélkül szót érthettünk a nem magyar anyanyelvű tanárainkkal is. Volt olyan osztálytársam, aki egyáltalán nem beszélt szerbül, mégis sikeresen végezte el az egyetemet. Segítettünk, ha valamit nem értett, és nagyon sok tanár türelmesen, többször elmagyarázta, akár kézzel lábbal, hogy mit kell csinálni. Újvidéken a tehetség kibontakoztatásán van a hangsúly a négyéves képzés alatt, nem a szerb nyelv tökéletes elsajátításán. Ezért mindig várom azt az alkalmat, amikor ismét Újvidéken leszek, és találkozhatok szerb kollégáimmal.

Mennyire nehéz az Újvidéki Művészeti Akadémiáról szerzett diplomával elhelyezkedni?

Erre a kérdésre igazán nehéz a válasz, nekem szerencsém volt. Végzős voltam, amikor addíciót hirdettek a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, és felvettek. De az egyetem a bolognai rendszeren belül működik, ennélfogva mindenhol elfogadják az itt szerzett diplomát. Több ismerősöm Magyarországon is kapott munkát, bár inkább jellemző, hogy valaki itt maradjon. Az egyetemen hagyomány, hogy a magyar színésztanoncok harmadéven részképzésre mennek. Emellett Erasmus keretén belül lett volna lehetőség Norvégiába vagy New Orleans-be menni, de én végül maradtam.

„Majd, ha meghal, befejezheti a tanulást, de addig is dolgozni kell, és ápolja magában az elégedetlenséget.”

---

Kolozsvári BBTE Színházi Kara
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem