dunszt.sk

kultmag

Hova máshova? – körbetekintés külföldi színiegyetemeken 2/3

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és film karán működő Magyar Színházi Intézet színművészet és teatrológia szakon indít BA képzést, továbbá kortárs színház szakon MA képzést. Volt hallgatókat kérdeztünk.

Vizsgaelőadás Kolozsváron

Fekete Edda, a Kolozsvári BBTE Színész szakán végzett 2019-ben, azóta szabadúszó színész.

Miben látod a kolozsvári színész szak erősségeit? Gondolom mérvadó, hogy egy nagyon fontos színház közvetlen vonzáskörzetében van az egyetem.

Évfolyam függő, mert számít, hogy kinek milyen tanárai lesznek, hisz főleg ez határozza meg az óráidat. A mi volt osztályvezetőnk, Szilágyi Palkó Csaba folyamatosan szem előtt tartotta, hogy minél több színházi alkotóval tudjunk találkozni, és legyen lehetőségünk tanulni tőlük. Szerintem a képzés jó lehetőséget teremtett arra, hogy betekintést nyerjünk a balett, a sztepp, az akrobatika, a báb, és különböző színészi módszerek meg technikák világába. A mi évfolyamunknak sajnos nem volt lehetősége a kolozsvári színházban játszani. Az Interferenciák fesztiválon segítettünk, de nagyon mély kapcsolat nem jött létre.

A színházi kar egy hatalmas egyetemnek egy nagyon pici része. Amíg te oda jártál, voltak ennek bármilyen negatív vonulatai?

Különösebben nem éreztük a hatását, hogy a BBTE-nek egy kisebb kara vagyunk. Kialakult egy másfajta környezet, teljesen függetlenül a nagy egységtől. Volt saját udvarunk, saját termeink a román és magyar tagozatnak közösen. Egy nagy épület és az a Színház és Film karé. Óraszámban viszont kötelező követelményeknek kellett megfelelni, vagyis, létszámra voltak leosztva időegységek, és ezt tantervileg teljesíteni kellett. Ez ütközött picit a színházi képzések metódusaival.


Kolozsvári Állami Magyar Színház
Fortepan / Sattler Katalin

Szakács Kincső szintén a BBTE-n, teatrológia szakon végzett, most a kolozsvári Puck bábszínház irodalmi titkára.

Miért felvételizzen valaki a kolozsvári teatrológia szakra? Mit adott neked?

Sok ideig úgy volt, hogy Vásárhelyen maradok, s végül az otthoni kényelemből való kiszakadás és az önállósulás iránti vágy billentette a mérleget Kolozsvár javára. Mostanra viszont – már lassan öt éve ott vagyok – olyan érveket is fel tudok sorakoztatni a kolozsvári teatrológia mellett, amelyek nem csupán az elvágyódásból születtek.

Az első és a legegyértelműbb a város nyüzsgése. Ez ugyan csak lazán kapcsolódik az egyetemi képzéshez, de azt hiszem, rengeteget segít abban, hogy egy teljes „egyetemi csomaggal” maradjunk a végére. Plusz, ha már teatrológiára adja a fejét az ember (lánya), rögtön ott hever lábai előtt a kétévente megrendezendő Interferenciák Nemzetközi Fesztivál, ahol új szintekre lehet emelni a színházi körökben oly sokat emlegetett „nézést”. Meg amúgy is, Kolozsvár minden csücskében történik valami, sorra jelennek meg független társulatok mindenről kiállítás vagy koncert készül, tehát mindegyre van, amit nézni, látni.

A másik, ami miatt érdemes a kolozsvári teatrológiát fontolóra venni, az a tanári kar és a velük együtt járó kapcsolati hálók. Az utóbbi időben egyre több olyan oktató fordul meg az egyetemen, akik Magyarországról érkeznek és ezzel kicsit jobban tágítják az amúgy sem szűk látókörű diákok színházról alkotott képét. Azt viszont fontos szem előtt tartania minden teatrológiára felvételizőnek, hogy az egyetemi képzés csupán irányt ad és elindít az úton, a tudás legnagyobb része a diákok saját kíváncsiságán múlik.

Mit gondolsz milyen a szakmabeli elhelyezkedési esély teatrológiáról? Szépen hangzik a tájékoztató, hogy “bármi” lehet az ember – fordítótól dramaturgon keresztül irodalmi titkárig – mik lehetnek a valós kilátások, mennyire segített az egyi neked “talpraesni”?

Amikor elkezdtem a teatrológiát, ötletem sem volt, hogy mivel szeretnék foglalkozni, sőt amikor kezemben tartottam a diplomám, még akkor sem. Ez persze nem az egyetem hibája; én voltam az, akiben nem lángolt eléggé a művészet és színházcsinálás iránti tűz. Csak annyit tudtam, hogy muszáj a színházról tanulnom, mert ez érdekel a legjobban és az évek során végig mondogattam magamnak, hogy a többi majd kialakul. Kialakult.

Azt hiszem a mindenféle információ közül, amit a tearológiáról hallani lehet, az a legnagyobb igazság, hogy bármi lehet az emberből. Persze az embernek ehhez muszáj valamilyen féle keretek között tartania a fantáziáját, de ha mondjuk kultúrával és/vagy művészettel szeretne foglalkozni, ahhoz nagyon jó alapot jelent ez a képzés.

Ami pedig az elhelyezkedési lehetőségeket illeti, szerintem nem annyira kétségbeejtő, mint amilyennek egyetemista koromban tűnt (azokban az időkben – roppant arrogáns módon – nem érdekelt a színpadon kívül eső világ). Azóta rájöttem, hogy ha lazábban kezelem a színházcsinálás iránti vágyam, találok olyan feladatot, amellyel lehet, hogy nem kerül rá a nevem a plakátra, de a lelki békém egyensúlyban marad, mert az én munkámra is szükség volt ahhoz, hogy működjön a gépezet. Persze, bármikor akadhat egy-egy olyan feladat, ami kielégíti az alkotás iránti vágyat is, de amíg ezek a lehetőségek bekopognak, addig is maradhatunk színház közelben “akármitcsinálni”. Szóval szerintem az egész teatrológia körüli homályra az a megoldás, hogy maradjon meg az emberben a kíváncsiság, és ne veszítse el a lelkesedést, mert nagyon sok láblógatás vár mindannyiunkra, amíg megtaláljuk a színházban leginkább nekünk való feladatot (Szerepet?). 


Újvidéki Művészeti Akadémia
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket