dunszt.sk

kultmag

Hova máshova? – körbetekintés külföldi színiegyetemeken 3/3

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar kara színművészet, rendező, koreográfus és teatrológia szakon indít BA képzést, MA képzés pedig színművészet, a rendezés művészete, bábművészet, alkalmazott bábművészet, illetve drámaírás szakokon indul. Volt hallgatókat kérdeztünk a képzésről, elhelyezkedési lehetőségekről.

Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem
forrás: Az egyetem facebook oldala

Pállfy Zsófi teatrológia szakon végzett Marosvásárhelyen.

Miért felvételizzen valaki a vásárhelyen erre a szakra? Mit adott neked?

“Teatrológia” – a magyar helyesírási ellenőrző nem ismeri ezt a szót, bárhova gépelem, mindig aláhúzza pirossal. A szó maga elég egzotikusan hangzik, mint a hungarológia, amerikanisztika vagy antropológia… Szóval, ha az ember a kocsmai beszélgetésekben hamar a középpontba szeretne kerülni (és te mit végeztél/milyen szakra jártál? teatrológia – az mi az? – hát, tudod ilyen színháztudomány-dramaturgia-filmtörténet-filozófia, esztétika, színházi antropológia és görög mitológia keveréke), akkor mindenképp érdemes teatrológiára, azután pedig drámaírásra jelentkeznie.

Ha színházzal szeretnél foglalkozni, és nem előadóművész, hanem író, szervező, rendező, színházigazgató, marketinges, projektmenedzser vagy hosszú tanulmány-kötetek mögött megbúvó árnyművész, háttér-ember szeretnél lenni, akkor érdemes teatrológiára iratkozni.

Nekem elég alapos színházi műveltséget adott kaptam egy iránytűt, amivel elkezdtem navigálni a szakmában. Volt írásgyakorlat, meg fesztiválokon való szakmai gyakorlat, ahol blogot meg kezdetleges kritikákat írhattunk és kapcsolatokat építhettünk. Némi dramaturgi gyakorlat is volt, bár erről halványabbak az emlékeim…

Mit gondolsz milyen a szakmabeli elhelyezkedési esély teatrológiáról? Szépen hangzik a tájékoztató, hogy “bármi” lehet az ember – fordítótól dramaturgon keresztül irodalmi titkárig – mik lehetnek a valós kilátások, mennyire segített az egyi neked “talpraesni”?

2012-ben végeztem az alapképzést. Drámaíráson folytattam, tehát ehhez már jó alap volt a teatrológia – de a drámaírós sikereimet általában saját szakállamra gyűjtöttem be. Nem tudom, mit mondjak, azt hiszem nagyon sok függ az ambíciótól, a lehetőségek felismerésétől, a kezdeményezésektől. Én a magam szabadúszó útját járom, hol kritikát, hol drámát írok, hol projektekben veszek rész dramaturgként, hol szervezek, vagy éppen civil munkát vállalok. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor tényleg hálás vagyok az alapműveltségért, amit a teatrológia adott, de a többi alkotói eredményt egyénileg, magamnak kellett kikaparni, menni dolgok után és keresni.

Vizsgaelőadás Marosvásárhelyen
fotó: Stúdió Színház

Lukács Andrea jelenleg a Maladype színház társulatának tagja, 2018-ban végzett.

Te már néhány éve végeztél Marosvásárhelyen, hogyan emlékszel az itteni színészképzésre, milyen jó és rossz élményeid vannak?

Marosvásárhelyen osztott képzés zajlik, az alapképzésen Tompa Klára volt az osztályvezetőm, majd felvételiztem a mesterképzésre, és B. Fülöp Erzsébet osztályában diplomázhattam. A rendszernek köszönhetően nem csak egy osztályvezető formált minket, és nem is kényelmesedhettünk el az első sikeres felvételi után.

Én személy szerint nagyon sokat köszönhetek mindkét osztályvezető tanáromnak. Az alapképzésen megtanultam milyen fontos a fegyelem, a koncentráció, az egymásra való figyelem és bizalom a társaim iránt. A mesterképzésen pedig az improvizáció került előtérbe. A színészmesterség mellett erős elméleti oktatást is kaptunk. Ezeket elsajátítva úgy érzem, elég erős csomaggal indítottak útra.

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Marosvásárhelyre mentem tanulni ugyanis lehetőségem nyílt megismerkedni az erdélyi és a román színjátszással is. Negatívumként csak azt tudnám megemlíteni, hogy kevesen látják az itt folyó munkát, de azt már nehéz lenne megmondani, hogy ez az egyetem felelőssége e vagy a színházi szakmáé.

Az egyetemre Magyarországról jöttél, majd Pestre kerültél vissza. Ez egy általános gyakorlat, vagy inkább hajlamos felszívni az erdélyi színházi közeg a magyarországi egyetemistákat is? Mik a kilátások visszakerülni Magyarországra? Sőt, szerinted egyáltalán érdemes?

Én, noha Magyarországról kerültem Marosvásárhelyre, soha nem zárkóztam el attól, hogy Erdélyben maradjak.  Végzős egyetemista hallgató voltam, mikor az Egyetem meghívta vendégrendezőként Balázs Zoltánt, aki Bruno Schulz Fahajas boltok című elbeszélése alapján rendezte meg az osztály egy részének az Augusztus című nonverbális előadást. A jól sikerült közös munka után Balázs Zoltán meghívott minket (az előadás szereplőit) a társulatába. Így az osztályból heten folytattuk a Maladype Színházban, a többiek Erdélyben kaptak szerződést. Szerencsésnek érzem magam, hogy közösen folytathattuk a munkát, és annak is örülök, hogy az osztályom többi tagja Nagyváradon, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen találták meg a helyüket. Nem általánosítanám, hogy az erdélyiek Erdélyben, a magyarországiak pedig Magyarországon kapnak az egyetem után lehetőséget. A mi helyzetünk mindenképpen speciális, nem jellemző, hogy majdnem egy teljes osztályt leszerződtetnek Budapestre. Szerintem felesleges azon gondolkodni, hogy érdemes-e visszakerülni Magyarországra vagy sem, mindkét lehetőségnek megvannak az előnyei és a hátrányai is.


Újvidéki Művészeti Akadémia
Kolozsvári BBTE Színházi kara

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket