Mit olvas a művész? Simon Zsuzsanna válaszol

Cikksorozatunk szándéka, hogy megmutassa a képzőművészeti színtér mögötti filozófiai vagy éppen társadalomtudományi háttérmunkát, ezzel beavatva az olvasókat olyan problémafelvetésekbe, amelyek láthatóvá teszik a képzőművészet társadalmi beágyazottságát, kívülről nézve sokszor mégsem láthatóak.

Művészeket, kurátorokat, művészet- és reprezentációelmélettel foglalkozó társadalomtudósokat kérünk fel arra, hogy beszéljenek olyan kötetekről, amelyek az ő munkásságuk számára nagyon fontosak, azonban úgy, hogy a szélesebb közönség számára próbálják meg kommunikálni, hogy az adott irodalmat miért olvassák és hogyan hasznosul ez a munkájukban. Egyfajta könyvajánló ez, amelynek szándéka, hogy a külső szemlélő számára valamilyen mértékben betekintést nyújtson abba a széles elméleti háttérbe, ami a képzőművészeten keresztül tematizálódik. Láthatóvá váljanak azok a filozófiai, társadalomelméleti kérdések, problémák és (szak)irodalmak, amelyek a képzőművészetet és a hozzá kötődő intézményrendszert foglalkoztatják. A sorozat negyedik részében Simon Zsuzsanna képzőművészt kérdeztük.

Ki lehet emelni egy vagy több olyan könyvet, tanulmányt vagy szerzőt, amely nagyon meghatározó a munkásságod szempontjából?

Művészetemben fontos szerepet játszik az, hogy nőként hogyan gondolkodunk a világról, ezen belül is különösen foglalkoztat a női testről alkotott kép és az ahhoz kapcsolódó elvárások; hogyan érezzük magunkat a testünkben, milyen külső hatások érik? Mindezek kifejezéséhez pedig általában a fotográfia médiumát hívom segítségül.

Két, számomra klasszikus és egyben meghatározó mű is a szépség fogalmát járja körbe. Naomi Wolf A szépség kultusza (The Beauty Myth) egy keményvonalas feminista könyv, és ahogy a cím is utal rá, alapvetően a szépségről mint társadalmi jelenségről szól, valamint arról, hogy a szépség kultusza miképpen határozza meg társadalmunk hétköznapjait. 1990-ben íródott könyv, ha nem is egy friss darab, de még mindig vannak benne olyan felvetések, amelyek a mai napig aktuálisak.

Más szempontok alapján foglalkozik a szépség fogalmával Umberto Eco A szépség története című könyvében, hiszen míg Wolf arról ír, hogy a szépségipar mekkora nyomást gyakorol a tömegkultúrára és ezáltal a nőkre, addig Umberto Eco a történelem során folyton változó szépség fogalmat járja körbe, elsősorban a képzőművészetekben, de az irodalomban, a filozófiában, és a 20. századhoz érve a médiában is. Eco főként az emberi szépséget vizsgálja, de ebbe a kérdéskörbe belefér többek között a gépek, vagy a természeti jelenségek szépsége is. A könyv elején található összehasonlító táblázatban végigveszi az emberi történelem szépségideáljait, például összeveti a meztelen Vénuszokat a Willendorfi Vénusztól egészen Monica Bellucciig, de a női szépségideálok mellett ugyanúgy a férfi Adonis alakját is bemutatja.

Mivel rengetegszer használok fényképezőgépet a művészetemben, ezért fontos kiemelnem még Susan Sontag A fényképezésről című könyvét is, mely szintén meghatározó számomra. Sontag számos szempont felől közelítve vizsgálja a fényképészet által felvetett lehetőségeket, arról nem beszélve, hogy rengeteg nagyszerű fotós példával teszi ezt (például: Stieglitz, Arbus, Avedon, Moholy-Nagy).

Szerinted van olyan, a közelmúltban megjelent könyv, amelynek hatása érezhető a képzőművészeti szcénán (vagy jó lenne, ha érződne a hatása)?

Nagyon örülnék, ha a 2019-ben megjelent A lehetetlen megkísértése. Alkotó nők – válogatott esszék, tanulmányok a kortárs magyar művészetről ¹ és a mostanában megjelent, online is elérhető Fotográfusnők című konferenciakötet² a közeljövőben mindenki számára ismert lenne. Mindkét könyv hiánypótló kutatási eredményeket és gyűjtést tesz elérhetővé, hiszen mindkettőben magyar művész és fotográfus nőkről olvashatunk. Fontos hangsúlyozni, hogy a művészetben nagy szükség van alkotó nőkre és róluk szóló írásokra, hogy megismerhessük őket és példaképként szolgálhassanak. Az ilyen minták rendkívül fontosak és komoly hatással lehetnek társadalmunkra, valamint a fiatalabb generációkra.

Szerinted van olyan kötet, amely hosszú ideje a hatása alatt tartja a képzőművészeket, kurátorokat?

Nincs túl nagy rálátásom erre, ezért inkább a feminizmus megjelenését emelném ki, mint meghatározó történést, ami nem csak a képzőművészetre volt hatással, hanem az élet minden területére kihatott. Mary Wollstonecrafttól, Virginia Woolftól kezdve egészen Simone de Beauvoiron át Linda Nochlin, Laura Mulvey és Griselda Pollockig: ha ezek a feminista írónők nincsenek, akkor jelenleg biztos, hogy nem itt tartanánk a kultúrában/képzőművészetben a női reprezentációért és jelenlétért, vagy akár a női egyenjogúságért vívott harcban.

Az első feminizmussal foglalkozó könyv, amit a kezemben fogtam, az Susan Alice Watkins, Marisa Rueda, Marta Rodriguez szerzők Nesze neked feminizmus (Feminism for Beginners) című könyve, ami rövid, tömör áttekintése a feminizmus kialakulásának, fanzine stílusban megalkotva, fekete-fehér montázsokkal, rajzokkal illusztrálva. Ez egy régebben kiadott könyv, de jó lehetőséget ad arra, hogy a felvilágosodás korától egészen a hetvenes, nyolcvanas évekig elsajátítsuk a feminista alapokat és áttekintsük a női jogokért vívott harcot.

Mit olvasol most?

Eddigi munkáimban a nők és a női testhez kapcsolódó elvárások voltak meghatározóak, azonban most egy új projekt miatt elkezdtem nyitni a man studies (férfikutatás) felé, ami pont, hogy a férfi maszkulinitást, viselkedést, szerepeket, sztereotípiákat kutatja. Bár még csak a kutatásom elején járok, és a man studies nem régóta létezik (csak az 1970-es évek óta tanítják egyetemen), mégis rengeteg szakirodalmat találtam róla. A magyar kutatók közül Hadas Miklós szociológust emelném ki, aki több könyvében és tanulmányában foglalkozott a témával, mint például A férfiasság kódjai című kötetben. Ez a könyv a férfiasság változó mintáival foglalkozik, azokkal a normákkal, szokásokkal és viselkedésmódokkal, amelyek a férfiak cselekedeteit befolyásolják. Ehhez a témához köthető Susan Bordónak a The Male Body című könyve is.

Simon Zsuzsanna (1988) a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán végzett 2015-ben. Kutatási területe a feminizmus, a testről alkotott kép és az aktivizmus. Jelenleg az ideális férfi testképpel foglalkozik. 2012 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja. Főként konceptuális műveket hoz létre, amelyek leggyakoribb médiuma a fotográfia. Évek óta foglalkozik különböző független és intézményi kortársművészeti projektek fényképezésével és videózásával. Jelenleg Budapesten él és alkot. A Várószoba című művészeti-múzeumi intervenciós projekt keretén belül jelent meg a Fortis Feminae című fanzinje, ami a női szakáll kultúrtörténetéről szól. A kiadvány megvásárolható a budapesti ISBN könyv+galériában, ahol 2022 februárjában Simon önálló kiállítással jelentkezik.

¹ Tatai Erzsébet: A lehetetlen megkísértése. Alkotó nők – válogatott esszék, tanulmányok a kortárs magyar művészetről, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont/Új Művészet, Budapest, 2019

² Fisli Éva szerk.: Fotográfusnők. Konferenciakötet, Magyar Fotótörténeti Társaság, Budapest, 2020

A sorozat korábbi részei:

Mit olvas a művész? Cséfalvay András válaszol

Mit olvas a művész? Kristóf Krisztián válaszol

Mit olvas a művész? Trapp Dominika válaszol