Változó formák – fa, üveg, rajz

Ferdics Béla képzőművész január 15-én Dunaszerdahelyen, a Smetana ligeti Művészeti Alapiskola termeiben állítja ki alkotásait. Háromféle kifejezési mód, a fa, az üveg és a rajz hármasa szervezi a kiállítás anyagát. A művész szerint az elmúlás, a létezés átalakulása már „az anyagok kiválasztásánál is meghatározó szempont volt számomra, hogy olyanok legyenek, amelyek idővel átalakulnak, esetleg a saját útjukat járva megszűnnek – a madzag szétmálik, a fa elkorhad és minden visszakerül a természetbe. Gallyak, ágak, botok gúzsba kötve, egymásra halmozva az égbe igyekeznek – nyomot hagyva, az eget karcolva, megpihenve. Számomra pedig megmarad a velük eltölött idő és az élmény.”

Mit jelent számodra az idő? Mintha ezt a szempontot próbálnád a két-, illetve háromdimeziós alkotásaidba bevinni.

Az időt nehéz megörökíteni, legalábbis képileg. Talán számomra változó formaként mutatkozik meg a valóságban. Egy ideje az elmúlást, valakinek vagy valaminek a megszűnését jelenti, ami visszafordíthatatlan…

A másik lehetőség reményteljesebb, miszerint a dolgok csupán átalakulnak újra meg újra. Az aszalódó gyümölcs változását viszonylag gyorsan megfigyelhetjük. Talán példának nem is rossz. Ez volt a jelenlegi installációim vezérfonala. Az elmúlás.

Kiállításbevezetődben azt írod, múlandóságuk miatt is használod például a fát. A fából is a gallyakat, ágakat… De egy csomó más gyorsan átalakuló anyag létezik, miért éppen ezt választottad?

Most a fa van terítéken. Azért is, mert a régebbi vonalalakjaimat akartam térbe hozni, hogy akár egy animáció, élni kezdjen. Ez is fontos volt most számomra. A fa, illetve a gallyak maguktól nőnek, akár a rajzaim. Igaz, ha kertész lennék, alakítással befolyásolhatnám őket. Viszont ehhez már több időre lenne szükség. A rajzaimra is az jellemző, hogy egypercesek, gyorsan készülnek. Ez a tény pedig kizárja a kertész-gondolatot. Így marad az intuíció és a most…

Az üveg a maga keménységével, időt állóbb voltával hogy fér meg a fával?

Az üveg története a fával valójában ott kezdődött, amikor rájöttem, hogy általa formálható az üveg. Igaz, megég a fújást követően. Számomra azt is jelenti, hogy a fa a saját testéből ad az üvegnek, hogy aztán az létezhessen. Meleg, folyékony voltában az üveg kénytelen alakulni, viszont ha megdermed, akkor karcol, vág, alakít. Az üveg a munkáimban karcolást, vágást, hasítást jelent. Nyers-anyagként. A jég valami hasonlót vált ki belőlem.

A kiállítás részét képezik hagyományos képek is, pontosabban rajzok, monotípiáik, akvarellek. Témád, az elmúlás szempontjából nagyon is termékeny technikák. Számodra mit jelent ezeknek a technikáknak és az elmúlásnak a kapcsolata?

A rajzok, monotípiák naplóként íródtak, egy-egy korszakomat örökítettem így meg. Az egészen korai tollrajzaim még nagyon személyesek voltak. A későbbiek a különböző technikák kipróbálását jelentették. Sokszor estem bele a manierizmusba… Ezt próbálom még most is levetkőzni. A rajz szerintem nem lesz soha az elmúlás megfogalmazója… De provokálhat, hogy dolgozzak más anyaggal. Talán eljött annak az ideje, hogy az emberi test témáját abbahagyjam?! A Corpus elmúlt.

Fotók: Puskas Ivett