Burjánzó pusztulás és energia

„A huszadik század hatalmas energiáját, amely elégnek bizonyult, hogy a bolygót új pályára állítsa egy boldogabb csillag körül, most arra fordították, hogy ezt a roppant mód mozdulatlan szünetet fenntartsa.”

(J. G. Ballard; a szerző fordítása)

Süveges Rita Mellette minden puszta gyom című kiállítása a budapesti INDA Galériában a világrendszer fenséges energiáit árasztja a felmérhetetlen, bemérhetetlen és beazonosíthatatlan modern mezőgazdasági termelés talajából és tájaiból. A nyugati ember életétől végletesen eltávolodott, jóformán háttérfolyamatként, láthatatlanul működő földművelési technológiák összetettsége egy ámulatba ejtő, egyúttal ijesztő kapacitást hirdet magáról.

Míg a globalizáció kapitalizmusa a természetet mint másik/második kultúrát teljes mértékben leválasztja a társadalomról, a tárlaton vizsgált biomassza-tematika a természetet csak a termelés szempontjából fontos kultúrfajokra szűkíti le. A szóján, rizsen, kukoricán, búzán és egyéb, úgynevezett energianövényeken kívül minden legfeljebb kiirtandó, kiiktatandó és legyőzendő fajtának számít.

Az xtro realm elnevezésű – a klímaváltozás és az antropocén témaköreivel kiállításokon, olvasókörökön és terepgyakorlatokon keresztül foglalkozó – művészkollektívából is ismert Süveges képei az agrárium kérdésein túl a kultúránk egészére nézve is érdekes párhuzamokat nyújtanak. Ahogyan a monokultúra logikája is csak a rendszer saját belső logikája szerinti hasznos növényeket termeszti, a tömegkultúránk egészén érzékelhető folyamatos bezáródás és homogenizálódás művelete is eszünkbe juthat, amiképp a nem-mainstream kulturális irányzatok és mozgalmak szükséges nekromasszává degradálódnak.

Az egyre könnyebben emészthető, genetikailag módosított szervezetek a transzkontinentális sztrádahálózatokon és az ember áltál ismert tájakról lekapcsolt csatornákon érkeznek, együtt az egyre súlytalanabbá váló streameken és cloudokon [folyamokon és felhőkön] hozzánk eljutó párolgó kultúrával. Eme új világhelyzet strukturális és funkcionális összefüggései nem csak egy határok nélküli, önnönmagába záródó komplexummá állnak össze, hanem ugyanazon homogenizáló és piackiterjesztő mintázatok mentén tartják fent magukat. Kiváló allegóriái lehetnek egymásnak a globalizáció összefonódó világpolitikai és világgazdasági folyamatai: mimetikusan képezik le egymást, ennek ellenére tünetegyütteseik a mindennapi tudat számára követhetetlenek és felfoghatatlanok. Fenséges mivoltuk is ezzel magyarázható.

Figyelemfelkeltő motívum, hogy a festmények hiperrealista és ezáltal a mezőgazdasági és technológiai kísérleti laborok sterilitását és infertilitását visszaadó ábrázolásmódja mégis feloldódik, amint egyre közelebbről figyeljük a a különböző méretű képeket. A hasznos rovarok felismerésével emberibbé, természetesebbé válnak a részletek. A munkák néhol kékes fényben megdermedő összképe is a laborszerű és a természetes közötti ambivalenciát tükrözi. Miközben a csernobili dokumentumfilmekre emlékeztető módon a permetezők V-alakban haladnak az indusztriális gőzben úszó üzem felé, a térelemként használt lefestett napraforgók az olajkatasztrófák környezeti áldozatait idézik fel, a képernyőfényű árnyalatok és a méhdroid ikonja szakrális hatásukkal utalnak a technológia omnipotens voltára. De vajon a technológiába vetett hitünk hová vezet?  

A totális mezőgazdaság rendszere a mélyében magában hordozza, magjából sugározva ionizálja az elkerülhetetlen szerencsétlenséget, az összeomlás ki tudja mikor bekövetkező lehetőségét. Miközben a modern technológia találmányait és innovációit látjuk, nem tudunk elvonatkoztatni attól a visszafordíthatatlan és mechanon haláltánctól, amit a minket is leuraló és elnyomó világrendszer jár. Erre a spirális és spirituális zuhanásra szintén kiváló motívumok az újítónak beállított, greenwashed eljárásoknak a kortárs tervezőgrafika eszközeivel branddé és logóvá való transzformálása.

Az elidegenítő ipari esztétika fényében minden más folyamatosan sorvad. Talán nem véletlen, hogy a kortárs popzenei előadók (kifejezetten az elektronikus zenei, trap és a hip-hop szubkultúrákban) is rendre igen hasonló grafikai megjelenéseket párosítanak az posztindusztriális hatásokat mutató zenéikhez, mint azok a mezőgazdasági eljárásokat jelölő 3D-logók, melyeket a festménypárokon láthatunk. Nem beszélve a szintén teljesítmény-fetisizáló sportszermárkák és techcégek ugyanilyen kampányairól. A popzenei arculatok azért emelkednek ki, mert ezekben a kultúrális termékekben még plasztikusabban és elevenebben érzékelhető a dekadencia, a cinizmus, a kiüresedés és a már-már életellenes látásmód. A tárlat címe – Mellette minden puszta gyom, amely Nemes Nagy Ágnes Azelőtt című versének egy sora –  a mezőgazdaság látszatdiverzitásán túl erre az egyneműsítő esztétikumra is vonatkoztatható.

Az iparágak és fejlesztések nem korlátozódnak földrajzi vagy politikai terekre, csupán a média és a tömegkommunikáció virtuális közegeiben kötelezik magukat azok szabályaihoz – mindez ahhoz vezet, hogy a legkártékonyabb műveletek vagy termékek sem tudják felkelteni a társadalmaink figyelmét, lehetőség sem adódik, hogy visszatetszést keltsenek vagy ellenreakciót váltsanak ki a valós térben. A végtelen pólusú világban sem eszközünk, sem mozgásterünk nincs a minket körülvevő aktorok kontrolljára vagy ellenőrzésére. Így el is jutunk a művészeti közeg visszatérő témájához: a krízis tetőzése utáni ember, vagy az embernélküli bolygó lehetőségéihez, illetve a kérdéshez, hogy van-e egyáltalán képességünk ezt a jelenségegyüttest elképzelni, ábrázolni. Süveges Rita új anyaga erre a kritikus szituációra mutat rá a tárlat aprólékosan és finoman végiggondolt motívumrendszerével.

A kiállítás – az átmeneti zárva tartás után – április 13-18. között még látogatható lesz a budapesti INDA Galériában.

Az xtro realm művészcsoport az április 23-án kezdődő OFF-Biennálén új projekttel jelentkezik, Klímaképzelet Ügynökség címen. A velük készült interjúnk itt olvasható.

Süveges Rita tárlatvezetése a Mellette minden puszta gyom című kiállításon pedig itt megtekinthető.